Az izraeliek tovább folytatják harcukat a terrorizmus ellen, immáron nem csupán Gázában, hanem Libanonban, Iránban, Szíriában, sőt a távoli Jemenben is. Ebben a vészterhes időszakban nem csoda, ha nem nagyon van idő, pénz, és energia a régészeti feltárásokra. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) azonban - karöltve nyugati egyetemekkel és kutatóintézetekkel - így is mindent megtesz a múlt örökségének további feltárásáért és megőrzéséért. Az alábbi szubjektív listában tíz jelentős leletet illetve felismerést osztunk meg a 2024-es évből.
10. Kanaánita kultusztárgyak Tel Shimronból
A Wheaton College (Illinois, USA) és a Tel Aviv-i Egyetem régészei egy favissát (kultuszhelyet) fedeztek fel egy monumentális építményen belül a középső bronzkorból, amelyet Tel Shimronban tártak fel. Bár a teljes építmény pontos rendeltetése ismeretlen, a favissa helyiségét különféle kultusztárgyakkal rakták tele. A régészek úgy vélik, hogy a leletek mindegyike egyetlen szertartás során vagy rövid időn belüli szertartások sorozatában került lerakásra. Találtak 40 000 elszenesedett csontot, amelyek főként juhokhoz, szarvasmarhákhoz és kecskékhez tartoztak. Emellett 57 000 cserépedényt is feltártak, köztük néhányat egy minószi korsóból – ez csak a harmadik minószi kerámialelet Izraelben –, és még számos miniatűr korsót és tálat. Két bronz bikafigurát is találtak, amelyekről úgy vélik, hogy vagy Él, a kánaáni főisten, vagy Baál, a viharisten ábrázolásai lehetnek. A föníciaiak és kanaániták Baál-kultuszáról szinte az egész Ószövetségben találunk utalásokat.
9. Késő bronzkori kánaáni hajóroncs Izrael partjai előtt
A világ legrégebbi mélytengeri hajóroncsát fedezte fel a Földközi-tenger közepén 2024 júniusában egy energetikai vállalat, amely egy gázmező feltárása előtt vizsgálta a tengerfeneket. A hajó körülbelül 3300–3400 évvel ezelőtt süllyedt el Izrael északi partjaitól 90 km-re, és 1,8 km mélységben fekszik. A hajóroncs vizsgálatához egy robot-tengeralattjárót használtak, amely két korsót hozott felszínre, amelyeket a késő bronzkorból származó tipikus kánaáni tárolóedényként azonosítottak. Az edényekből szerves anyagot vettek, amelyet az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) laboratóriumaiba küldtek maradványelemzésre. A hajótörés oka ismeretlen, de elképzelhető, hogy a hajó viharba került, vagy léket kapott útban a föníciai kikötővárosok (Türosz, Szidón vagy Büblosz) valamelyikébe. A felfedezés azt bizonyítja, hogy a Kr. e. 14–18. századi hajósok a tenger közepén, a partvonalon kívül is hajózhattak, ellentétben azzal, amit korábban sok tudós hitt. Segít továbbá jobban megérteni a Kaanánból a Földközi-tengeren átívelő kereskedelmi hálózatot a honfoglalás és a bírák idején.
8. Electrumból készült föníciai medál az Ophelről
A Kr. e. 11–10. századi Izraelben, az Egységes Királyság idején szoros kapcsolat alakult ki a föníciaiakkal. Közvetlenül azután, hogy Dávid Kr. e. 1000 körül elfoglalta Jeruzsálemet, Hirám türoszi király elküldte libanoni cédrusokat, valamint kőműveseket és ácsokat küldött, hogy segítsen Izrael királyának egy pazar palota építésében Dávid városának északi részén (2Sám 5:11). Az Izrael és Fönícia közötti barátság Dávid halála után is folytatódott (2Krón 2:2). Az 1Királyok 5. fejezetében olvasható, hogy amikor Salamont megkoronázták, Hirám király küldöttséget menesztett Jeruzsálembe, hogy gratuláljon az új királynak. Salamon később felbérelte a türosziakat, hogy cédrust szállítsanak a templom építéséhez (2Krón 2:7–15). Most, egy egyedülállóan föníciai ékszer felfedezésének köszönhetően az Ophelben, meggyőző régészeti bizonyítékaink vannak a 10. századi föníciai jelenlétre Jeruzsálemben. A kb. 3000 éves föníciai aranymedált eredetileg 2012-ben fedezték fel az Eilat Mazar által vezette ásatásokon az Ophelen, a Templomhegytől délre. A miniatűr (4 x 4 x 2 milliméteres) tárgy elektrumból, vagyis arany és ezüst természetben előforduló ötvözetéből készült. A lelet hasonlít más, föníciai lelőhelyekről ismert kosaras medálokhoz. Ez a felfedezés alátámasztja a bibliai feljegyzést, miszerint föníciai munkások dolgoztak Jeruzsálemben, akik Dávid palotáját építették (2Sám 5:11), bár egyes tudósok rámutattak, hogy a lelet egyszerűen kereskedelem útján érkezhetett, mivel a föníciaiakról köztudott, hogy nagy kereskedők voltak az ókori világban. A tárgy teljes tudományos elemzése, valamint a felfedezés helyének rétegtani tanulmánya a hamarosan megjelenő The Ophel Excavations to the South of the Temple Mount, 2009–2013 című kötetben kerül publikálásra.
7. A Második Templom idejéből származó kőbánya Jeruzsálemben
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) a közelmúltban jelentette be, hogy a jeruzsálemi Har Hotzvim Hi-Tech Parkban egy, a Második Templom korából származó kőbányát fedeztek fel. A feltárt terület 3500 négyzetméteres volt, ami az eredeti kőbányának csak egy kis részét jelenti. A régészek számos kőlapot tártak fel, valamint a jövőben bányászandó tömböket jelző vágásnyomokat találtak. Két kőedény is előkerült a helyszínen. A bányászott kövek közül sok 2,5 m hosszú, 1,2 m széles és 1,3 m vastag volt, súlyuk átlagosan 2,5 tonnát nyomott. Ezeket a nagyméretű mészkő kváderköveket valószínűleg Nagy Heródes építkezéseihez szánták. Ezek közül legjelentősebb volt a Templom újjáépítése, amely Kr. e. 19 körül kezdődött meg és egészen Kr. u. 62-ig, Albinus római kormányzóságáig tartott.
6. Száznyolcvan darab feliratos korsófül került elő Jeruzsálemtől délre
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) jelentette be, hogy 180 feliratos korsófület találtak egy Hizkija, vagy talán apja, Áház uralkodásának idejéből származó közigazgatási komplexumban. Az IAA által vezetett csapat két, egymásra épített közigazgatási épületet tárt fel. Az elsőt a Kr. e. nyolcadik század utolsó harmadában használták, és a régészek 17, magánnevekkel feliratozott korsófogantyút találtak benne. Az ezt követő épületben számos olyan fogantyút fedeztek fel, amelyeken az LMLK („A királyé”) felirat szerepelt. Ez utóbbi jól ismert Júdeából: több száz hasonló korsófület találtak eddig a királyság területén, amelyeket az Ezékiás által bevezetett, központosított királyi gazdasággal hoztak összefüggésbe.
5. Karmazsinnal festett textilmaradványok a Júdeai-sivatagból
Izraeli régészek 2024 júniusában közöltek egy cikket a Journal of Archaeological Science c. folyóiratban arról, hogy a középső bronzkorból származó textilmaradványokat találtak a „Koponyák barlangjában”, amely Júdeai-dombság Nahal Ze’elim nevű folyómedrében található („Early evidence of an archaeological dyed textile using scale-insects: The Cave of Skulls, Israel”). A lelet szenzációja, hogy egy 3800 éves ruhadarabon használt vörös festék nyomait találták meg, amelyet a karmazsintetű (Kermes vermilio) nevű rovarból nyert festékkel színeztek vörösre. Az Ószövetség magyar fordításaiban ezt a színt hol „skarlátvörösnek” (pl. 5Móz 28:39), hol pedig „bíborvörösnek” (Ézs 1:18) fordítják, ami nem keverendő össze, mert az utóbb színt a tüskés bíborcsiga (Murex brandaris) váladékából nyerték ki. A karmazsintetűből származó skarlátvörös színt a papi ruhák készítéséhez is fel kellett használni (2Móz 28). Zohar Amar a Bar-Ilan Egyetem professzora kiemelte: „Ennek a színnek egy rovarral történő társítása a Bibliában lenyűgöző zoológiai ismeretekről tanúskodik, tekintve, hogy a kifejlett nőstény karmazsintetűnek nincsenek lábai és szárnyai. Emiatt egyes görög és római természettudósok növényi eredetűnek tartották őket”.
4. Asszír ostromtáborok azonosítása Lákis és Jeruzsálem mellett
A Near Eastern Archaeology című folyóirat (korábban Biblical Archaeology) 2024-es második számában a Stephen C. Compton tollából származó cikk („The Trail of Sennacherib’s Siege Camps,” pp. 110–120) azt állítja, hogy asszíriai ostromtáborokat talált Lákisban, Jeruzsálemben és más helyeken Szin-ahhé-eriba (Szanhérib) Kr. e. 701-es hadjáratából, amelynek leírása több helütt is szerepel az Ószövetségben (2Kir 18–19; 2Krón 32; Ézs 36–37). Compton összehasonlította a Szennácherib palotájából származó híres lákisi domborműveken látható részleteket a korai, urbanizáció előtti légi felvételeken látható tájjal, és azonosította az ovális alakú tábort, amelyet az asszírok használtak a város megtámadásakor. Azt is felfedezte, hogy ezen a helyszínen a Kr. e. nyolcadik századból származó cserépedényeket találtak, de sem előtte, sem az azt követő több száz évben nem volt nyoma megszállásnak. Compton azt is megjegyezte, hogy a lelőhely arab neve Khirbet al Mudawwara volt, ami annyit tesz: „A megszálló uralkodó táborának romjai.” Ezután egy ovális alakú helyet figyelt meg Jeruzsálem közelében, egy Jebel el-Mudawwara („A megszálló uralkodó táborának hegye”) nevű dombon. Úgy véli, hogy ez a hely az az asszír tábor, amelyet Jeruzsálem ostroma idején használtak, és a helyszínt továbbá az egykori Nób városával azonosítja, Ézsaiás leírása alapján, amely szerint az asszírok megálltak Nóbban, amikor Jeruzsálemet megtámadták (Ézs 10:24–32). Ezt a dombot ma Ammunition Hill-nek, vagyis Lőszerhegynek nevezik, mivel az 1930-as években britek lőszerraktárként használták.
3. Római kori börtön Korinthoszban
A Hesperia című régészeti folyóiratban megjelent cikkében Matthew Larsen archaeológus, a Koppenhágai Egyetem docense azonosította egy késő római (4–5. századi) kori börtön maradványait Korinthoszban (A Prison in Late Antique Corinth. Hesperia 93:2 (2024) 337–379). A római börtönök felfedezése nehéz feladat, eddig még csak néhányat sikerült egyértelműen azonosítani. Larsen a helyszínen található graffitiket és az 1901-ben készült ásatási jelentést vizsgálta meg az azonosításhoz. A börtön padlóján a rabok által bekarcolt graffitókat találunk: „Uram, hagyd őket szörnyű halált halni!” – „Legyen szerencséje azoknak, akik ezen a törvénytelen helyen szenvednek. Uram, ne légy irgalmas ahhoz, aki ide vetett minket.” – „Istenhordozó, fizess vissza [a büntetést, amit] Marinos adott, az, aki ide dobott minket, és a telet itt töltöttük.” – „Uram, Isten, és az Igazság, váltsd ki erről a helyről a két testvért. Krisztus, védd meg mind Boudist, mind Jánost…” Több játéktáblát is felfedeztek a padlóba vésve. A börtön keleti oldalán korsók és lámpák maradványait is megtalálták, amelyek vizet és fényt biztosítottak a foglyok számára. Ezenkívül egy kis latrinát is találtak a börtön egyik kamrájában. A börtön hiteles képet nyújt azokról a viszonyokról, amelyek között az apostolokat is fogva tartották (pl. Csel 5:18, 12:5, 16:23).
2. Áldozat zsetonok a Templomhegyről
2011 szeptemberében, amikor a „Templomhegyi Szitálás-Projekt” (Temple Mount Sifting Project) keretében a korábbi szitálásokból összegyűjtött cserépdarabokat válogatta, a projektért felelős Gal Zagdon régész észrevett egy apró, szabálytalan alakú agyagtárgyat. Közelebbről megvizsgálva egyértelművé vált, hogy nem cseréptöredékről van szó, hanem egy apró agyagdarabról, amelyen egy pecsét lenyomata látható. A közönséges agyagpecsét-lenyomatoktól (amelyeket rendszerint bullának neveznek) eltérően a hátoldala össze volt csípve, ami arra utal, hogy ez egyfajta zseton volt, amelyet kézzel adtak át a címzettnek, ellentétben a pecsétekkel, amelyeket egy dokumentumot vagy edényt rögzítő csomóhoz erősítettek. A pecsétlenyomat egy amforát ábrázol, amely a Kr. u. 1. század második feléből ismert. Az amfora körül hat görög betű látható. A felirat olvasata Leah Di Segni szerint ΔΟΥΛΟ[Υ] vagyis talán a Dulosz személynév birtokos esete. Ez a név gyakori volt Trákiában, Macedóniában és a Fekete-tenger északi régióiban, azokon a területeken, ahol a késő hellenisztikus és korai római korszakra zsidók telepedtek le.
Két hónappal a görög zseton felfedezése után egy másik, nagyon hasonló zsetont találtak a Robinson-ív alatti vízelvezető csatornában (a Nyugati Fal déli része alatt) Eli Shukron és Ronny Reich professzor (IAA) által vezetett ásatások során. Ezen a jelvényen egy arámi nyelvű felirat volt olvasható, amelyet az ásatók kezdetben úgy értelmeztek, hogy „Tiszta Istennek”. Shlomo Naeh (Hebrew University) magyarázata szerint a zsetont a Templomba felmenő zarándokok kapták, hogy a fizetés után átvegyék áldozataikat, és a pecséten lévő írás célja a hamisítás megakadályozása volt azzal, hogy tartalmazza az áldozat típusának rövidítését, a napot, a hónapot és az adott hét papi osztályának nevét. Ezt a gyakorlatot a Kr. u. 2. században összeállított Misna Sekálim traktátusa (5:4) tanúsítja. Más tudósok, köztük Ze’ev Safrai és Avi Shweika bírálták ezt az értelmezést, és alternatív jelentéseket javasoltak a zsetonnak.
Az arámi nyelvű zseton további összefüggéseket ad a Templom-hegyről származó görög feliratos jelvényhez. Nevezetesen, egy borosüveget ábrázol, ami egybevág a Misna szövegével, amely a boráldozatot (nesachim) tárgyalja. Ez a templomi oltárra öntött boráldozat kifejezése, de általában az összes áldozati formára is vonatkozik. Valószínű, hogy ezt a jelvényt görögül beszélő zarándokoknak szánták, akik között valószínűleg a diaszpórából származó zsidók is voltak. Jelzésértékű, hogy a Misna megerősíti a görög írás jelenlétét a Templomban, és a Sekálim traktátus egy másik fejezetében (3:2) megjegyzi, hogy a kincstár kamrájában lévő kosarakat is görög betűkkel jelölték.
1. Kőpecsét a Júdeai Királyságból
Egy nagyon szép állapotban fennmaradt 2700 éves kőpecsét került elő a Templomhegy déli falának közelében lévő Davidson Center kertjében (Ophel) végzett ásatások során. A fekete kőpecsét egy szárnyas alakot ábrázol, és a következő paleohéber betűkkel írt felirat áll rajta: LeYehoʼezer ben Hoshʼayahu. A pecsétet felülről lefelé egy lyuk fúrta át, így azt a nyakban is lehetett hordani. A szépen metszett szárnyas lény ellentétben áll a felirattal, amelyet viszonylag hanyagul véstek. A tudósok feltételezik, hogy a pecsét az egykori Júdeai Királyság udvarának egy Hosajáhu nevű fontos személyiségéhez tartozott, amit annak halála után fia, Jehoézer örökölt. Ezek a nevek a Bibliában is megjelennek: az 1Krón 12:6-ban Joézer (a Jehoézer rövidített formája) Dávid egyik főembereként szerepel, Jeremiás könyvében (Jer 43:2) pedig Hósája (a Hósájáhu rövidített formája) egyike azoknak a királyi főembereknek, akik hazugsággal vádolták a prófétát. A pecsétkő természetesen nem bizonyíték arra, hogy azt valóban a Bibliában említett alakok használták, mindenesetre jelzi, hogy ezek a nevek valóban ismertek voltak a vaskori Júdeai Királyságában.
Comments