Valójában mindig egy dolog érdekelt: a múlt valósága és a múltról fennmaradt dokumentumok közötti viszony, vagyis a történeti források és a valóság referencialitása, még egyszerűbben szólva a történeti hitelesség kérdése. Ha visszatekintek az elmúlt negyed században írt munkáimra, szinte mindegyik mélyén ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg: „Hihetünk-e forrásoknak? Ha igen, mennyiben? Ha nem, miért nem?” Szerencsémre egykori alma materemben, a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban (ma Evangélikus Líceum) kiváló képzést kaptam latinból (1978‒1982), s már érettségi előtt volt alkalmam megismerkedni Scheiber Sándorral, az Országos Rabbiképző igazgatójával, aki tudományos munkássága mellett habitusával is óriási hatással volt rám. Ő, a professor professorum, nem átallott tőlem, egy alig tizennyolc éves vidéki sihedertől tanácsot és mindenféle apróbb szívességet kérni! Mikor az OKTV feladatom megírásához (Babits Jónás könyve volt a téma) egy könyvre volt szükségem ‒ az OSZK megtagadta kölcsönzését, mivel a szerző „politikailag nem volt helytálló” ‒, vasárnap délelőtt fogadott Dob utcai lakásában, és mialatt ő dolgozott az íróasztalánál, én a kanapén ülve olvashattam el az indexre tett kötetet. Utána persze jött a beszélgetés… Bolhányi betűkkel írt levelezőlapjait sokáig az íróasztalomon őrizgettem. Az egy éves sorkatonaság (1982‒1983) letöltését követően az ELTE magyar‒latin szakán folytattam tanulmányaimat. Szerencsémre itt is akadtak olyan professzorok, akiktől rengeteget tanulhattam: mások mellett Adamik Tamás, Borzsák István, Harmatta János, Király István, Komoróczy Géza, Mezey László, Mócsy András, Ritoók Zsigmond és Szilágyi János György voltak rám a legnagyobb hatással. Bár mindig is érdekelt a középkori irodalom és könyvtörténet, ekkor már ókortörténésznek készültem, hiszen szakdolgozatomat is Patmosz sziget ókori forrásaiból írtam, amihez egy hónapig kutattam a British School at Athens-ben és természetesen magán a szigeten. Ezzel a munkámmal a pécsi egyetemen rendezett OTDK-n kiemelt első helyezést értem el (1986), majd egy évre rá megkaptam érte a MTA Marót Károly-díját. Az egyetem végeztével visszakerültem Sopronba, ahol a középiskolai tanítás mellett elsősorban 16‒17. századi könyvtörténettel foglalkoztam, hiszen ehhez találtam anyagot helyben. Egyetemi doktorátusomat (1992, Szeged), majd Ph.D. fokozatomat is ebből szereztem (1998, Szeged). A koraújkori Sopron olvasáskultúrájának kutatásáért Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata Csatkai Endre-díjban részesített (1995). A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán kerültem vissza a felsőoktatásba: előbb a Történelem, majd a Magyar Tanszéken tanítottam (1994‒1998) ókori történelmet és irodalmat. Tóth István, a JPTE Ókortörténeti Tanszékének vezetője 1998-ban hívott meg a Pécsi Egyetemre, ahol előbb 2001-ig oktattam, majd egy pár éves szünetet követően (2006-tól) folyamatosan tanítok. A budapesti Szent Pál Akadémián 1997 óta oktatok ókori történelmet, így sikerült két ízben is az Andrew W. Mellon alapítvány ösztöndíját elnyernem. A jeruzsálemi Albright Institute of Archaeology-ban töltött kétszer három hónap (2002/2003, 2005) döntő hatással volt a pályámra. Itt írtam meg az ókori zsinagógák feliratos emlékeiről szóló könyvemet, amellyel 2004-ben az Országos Rabbiképző‒Zsidó Egyetemen habilitáltam. Közben a PTE-n 2009-től docensként végeztem munkámat: az oktatás mellett sorban írtam a könyveket, tanulmányokat, jártam hazai és külföldi konferenciákra. (A teljesség igénye nélkül, csak néhány fontosabb külföldi konferenciahelyszín: Bamberg, Beersheba, Berlin, Bonn, Cambridge, Haifa, Jeruzsálem, Kolozsvár, Nyitra, Oxford, Petnica, Pozsony, Pula, Róma). Pályámon újabb nagy lökést jelentett, hogy elnyertem a Bolyai János Kutatói Ösztöndíjat (2008‒2009), amelynek segítségével megírtam az első hazai Flavius Josephus-monográfiát. Közben ‒ nem utolsó sorban akkori tanszékvezetőm, a 2009-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Vargyas Péter hatására ‒ az ókori gazdaságtörténet felé kezdtem fordulni. 2011-ben Csabai Zoltán (PTE) és Vér Ádám (ELTE) egyetemi oktatókkal együtt megalapítottam az Ókori Gazdaságtörténeti Kutatócsoportot, amely kétévente előbb hazai, majd nemzetközi konferenciákat szervezett (2011, 2013, 2015, 2017). 2012-ben az Ohio State University-n, majd 2014-ben az Oxford University-n folytattam ösztöndíjas kutatásokat, az utóbbi helyen a Roman Economy Research Project vezetőjének, Andrew Wilsonnak meghívására. Közben az ókori zsidóság és kereszténység kutatását sem hagytam abba: 2017-ben a három zsidó háború történetét feldolgozó disszertációmmal elnyertem az MTA doktora címet. Ugyanebben az évben a PTE BTK TTI Ókortörténeti Tanszékének vezetője lettem, majd 2018-ban kaptam meg egyetemi tanári kinevezésemet. Eddig két doktoranduszom végzett, akiknek társ-témavezetője voltam (2016, 2018). A Szent Pál Akadémia tudományos folyóiratának (Studia Biblica ‒ Bibliai Tanulmányok) alapító-főszerkesztője vagyok, emellett az Ókor című folyóirat szerkesztőségének is tagja lettem. 2018-ben az MTA Ókortörténeti Bizottságának tagjává választottak. Munkám során mindvégig nagy támogatást jelent feleségem, Grüll Tiborné szül. Csalog Eszter, valamint öt gyermekem: Benjámin (2001), Abigél (2004), Dániel (2007), Tamás (2009) és Sára (2011).

​

Az a megtiszteltetés ért, hogy a BBC History 2022 februári számának "Bemutatjuk" rovatában Romsics Ignác akadémikus, a folyóirat szerkesztője közölte rövid szakmai életrajzomat. Ezúton is hálámat szeretném kifejezni azoknak, akik eddigi pályámon szakmailag és emberileg is segítettek, mindenekelőtt a PTE BTK Történettudományi Intézetében dolgozó valamennyi munkatársamnak.

​

​