A HOLT-TENGERI TEKERCSEK NYOMÁBAN
Szöveg Grüll Tibor | Narrátor Vass Gábor | 2020
A HOLT-TENGERI TEKERCSEK NYOMÁBAN
Szöveg Grüll Tibor | Narrátor Vass Gábor | 2020
RÓMA, ZSIDÓSÁG, KERESZTÉNYSÉG
Grüll Tibor honlapja
A bibliai régészet 70 legjelentősebb felfedezése
A megtalálás időrendjében (1828–2023)
01
Sesonk fáraó hadjárata Júda és Izrael ellen
Felfedezés helye: Karnak (Egyiptom)
Felfedezés ideje: 1828
Felfedező: Jean-François Champollion
Őrzési hely: in situ
Jelentősége: A XXII. dinasztia fáraója, I. Sesonq (vagy Sosenq) Kr. e. 925-ben támadta meg a Salamon halála után meggyengült és kettéoszlott izraelita királyságot (1Kir 14:25-27). Hadjáratáról Karnakban, a Bubasztiszi-portálon is megemlékezett, egyebek mellett feltüntetve a meghódított városokat, köztük Rafah (rph), Megiddo (mkdi) és Ajalon (iywrn) településeket. Zavaró ugyanakkor, hogy Jeruzsálem nevét nem találták meg a felsorolásban, aminek talán az lehet az oka, hogy Sesonq nem foglalta el a várost.
02
Szanhérib évkönyvei
(Taylor-prizma)
Felfedezés helye: Ninive (Irak)
Felfedezés ideje: 1830
Felfedező: Robert Taylor
Őrzési hely: Oriental Institute, Chicago; British Museum, London; Israel Museum, Jerusalem
Jelentősége: A hatszögletű prizma Szinaherib asszír uralkodó (Kr. e. 704–681) évkönyveit tartalmazza, megemlítve benne Jeruzsálem Kr. e. 701-es, Hizqijjáhu (Ezékiás) király alatti sikertelen ostromát. Erre az eseményre utal Jesájá (Izaiás) 33. és 36., valamint a 2Kir 18. és a 2Krón 32. fejezete.
03
JHVH nevének ismerete Egyiptomban
Felfedezés helye: Szoleb (Szudán)
Felfedezés ideje: 1844
Felfedező: Karl Richard Lepsius
Őrzési hely: in situ
Jelentősége: III. Amenhotep (Kr. e. 1386‒1349) szolebi templomában található feliraton olvasható a „Jahve saszui” törzsi név, amely az egyiptomi nyelv számos szakértője (Astour, Redford, Rainey) szerint a héber YHWH istennévre utal. Ezek szerint az egyiptomiak már a Kr. e. 14. század közepén ismerték a zsidók Istenének nevét. (A saszu jelentése: „nomád”.)
04
II. Sarrukín évkönyvei
Felfedezés helye: Khorszabád (Irak)
Felfedezés ideje: 1842-44
Felfedező: Paul-Émile Botta és Eugène Flandin
Őrzési hely: British Museum
Jelentősége: Asszíriát tulajdonképpen Akház király szabadította rá Samáriára, mivel Júdea – szemben Izraellel és Arám-Damaszkusszal – hűséges szövetségese akart maradni az asszíroknak (2Kir 16:7-9). Izraelt egymás után támadta III. Tiglatpileszer, V. Szalmanészer (Kr. e. 726–722) és II. Szargon (Kr. e. 721–705). Szamária területe már Kr. e. 732-ben asszír uralom alá került. Ezután Szalmanészer kezdte el ostromolni Szamáriát, ami három éven át tartott (2Kir 18:9-11). Szalmanészer krónikái sajnos nem maradtak fenn, de Szargon évkönyvei azt állítják, hogy az új király vette be végül a várost Kr. e. 722-ben, ahonnan 27 290 lakost deportált Asszíriába (2Kir 17:6).
05
Lákis asszír ostroma
Felfedezés helye: Ninive (Kujundzsík, Irak)
Felfedezés ideje: 1845-47
Felfedező: Austen Henry Layard
Őrzési hely: British Museum, London
Jelentősége: Szín-ahhé-eriba (Szanhérib) 701-ben ostromolta meg Lákis városát. Rawlinson, az asszíriológia atyja először elutasította az azonosítást, de Yigael Yadin ásatásai végleg bebizonyították, hogy a dombormű egészen pontosan ábrázolta Lákis városát. Az ostromról a 2Krón 32:9 és Ézs 36:1-2 számolt be.
06
Tiglatpileszer évkönyvei
Felfedezés helye: Nimrud / Kalhu (Irak)
Felfedezés ideje: 1845-47
Felfedező: Austen Henry Layard
Őrzési hely: British Museum, London
Jelentősége: "Pekának, az Izrael királyának idejében jött el Tiglát-Piléser, Asszíria királya, és foglalta el Hijont, Abélt, Beth-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát és a Nafthali egész földét, és hurcolta el őket, Asszíriába” (2Kir 15:29). III. Tiglatpileszer (babiloni nevén Púlu) töredékesen fennmaradt „Kalhui évkönyveiből” rekonstruálni lehet hadjáratait és a kétirányú lakosságcseréket (deportálásokat). Ezen az Assurbanapli könyvtárából fennmaradt ékírásos agyagfelirat-töredéken az asszír király uralkodásának első 17 évét foglalja össze, megemlítve a Júda, Ammon, Moáb, Askelon, Gáza és Türosz elleni hadjáratokat. A Kr. e. 10–7. századig 157 esetben említenek asszír királyfeliratok lakosságdeportációt, s ennek 80%-a III. Tiglatpileszer idejére esik. A 157 említésből 43 esetben (30%) adják meg a deportáltak számát, ami összesen 1,2 millió főt tett ki, amit alapul véve a 157 alkalommal összesen 4,5 millió embert deportálhattak uralkodásuk 300 éve alatt.
