top of page
Keresés
  • Grüll Tibor

A bibliai régészet top 10 felfedezése 2023-ban

A 2023. október 7-én Izraelt ért szörnyűséges terrortámadás mindent megváltoztatott. Érthető, ha azóta nem a régészetre figyel a világ, hanem az izraeli túszok kiszabadításáért folyó véres küzdelemre. Az alábbiakban az általam legfontosabbnak tartott - zömmel 2023 októbere előtti - régészeti, papirológiai és epigráfiai felfedezéseket szeretném bemutatni, amelyek hozzájárulhatnak a bibliai személyek és események történeti hátterének jobb megértéséhez.


10. Jézus mondásai egy oxyrchynchusi papiruszon

Az Oxyrhynchus Papyri legújabb, LXXXVII. kötetében (szerk. P.J. Parsons, N. Gonis, London: Egypt Exploration Society, 2023. ISBN 9780856982521) közzétettek egy papirusztöredéket, amely Máté és Lukács kanonikus evangéliumából, valamint Tamás gnosztikus evangéliumából tartalmazott idézeteket. A papirusz a második század végéről vagy a harmadik század elejéről származik, és egyik darabja annak a több mint 500 000 papirusznak, amelyet az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején Bernard Grenfell és Arthur Hunt fedeztek fel az egyiptomi Oxyrhynchusban. A töredék, amelyet hivatalos jelzete P.Oxy. 5575, a Máté 6 és a Lukács 12 (és a Tamás-evangélium) apró részleteit tartalmazza. Ez a Máté 6 legkorábbi kézirata, és a Tamás-evangélium legkorábbi szövegtanúja. A Tamás gnosztikus evangéliuma egy későbbi, második századi mű, amely állítólag olyan titkos mondásokat tartalmaz, amelyeket Jézus csak Tamásnak adott, és nem tekinthető hiteles feljegyzésnek a történelmi Jézus tényleges mondásairól, amelyeket az első századi kanonikus evangéliumok írnak le.



9. Gezer korai datálása megerősítve

Bár első pillantásra nem tűnik szenzációs felfedezésnek, de mégis óriási jelentőséggel bír, hogy a Yigal Yadin által még az 1950-es években feltárt Gezer monumentális hatkamrás kapuját most újabb módszerekkel datálták a régészek. Yadin ezeket a kapukat (amelyeket Megiddóban, Hacórban és Beersebában is felfedeztek) Salamon Kr. e. 10. századi uralkodásával és az 1. Királyok 9:17-tel hozta összefüggésbe: „És megépíté Salamon Gézert és az alsó Bethoront”. A 2023-ban az amerikai William Dever és az izraeli Amnon Ben-Tor ásatásai később megerősítették Yadin következtetését. Az elmúlt évtizedekben azonban kialakult egy tábor, amely az „alacsony datálás” híve volt, és a városok maradványait a Kr. e. 9. századra, a kettészakadt királyság korára keltezte. A Gezer stratum 8-ból származó rabiokarbonos kormeghatározás 2023-ban megerősítette, hogy a monumentális „salami városkapuk” valóban a Kr. e. 10. század közepéről valók. (A kutatócsoport cikke online elérhető a PlosOne oldalán ide kattintva.)



8. Dávid edomita helyőrsége a Negevben

Az Izrael és a Hamasz közti háború kitörését követően 2023 októberében az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) „Nem leszünk legyőzve: a válságtól az újjászületésig Izrael földjének régészetében” címmel online előadássorozatot szervezett. Előadásában Tali Erickson-Gini régész, az IAA dél-negevi felügyelője új bizonyítékokat mutatott be, amelyek egy a Dávid korából származó erődláncolat létezését igazolták Edom déli területén. Ez egyébként nem meglepő, hiszen a Biblia azt állítja: „Az idumeusok (edomiták) közé is állandó sereget rendelt, egész Idumeába (Edomba) állandó sereget rendelt, és az idumeusok (edomiták) mind Dávid szolgái lettek” (2Sámuel 8:14). Erickson-Gini több tucat helyőrséget emelt ki a déli területen, amelyek használata a korai vaskorig nyúlik vissza, vagyis a Kr. e. 10. század második feléig. Kiemelte ezeknek az őrhelyeknek a katonai jellegét, és azt a tényt, hogy stratégiai jelentőségű helyeket őriznek. Párhuzamos elrendezésűek, kerámiájuk az Iron IIA korra datálható, ezek egyes esetekben megegyeznek azzal, amit északon, a 10. századi júdeai lelőhelyeken találtak. Újabb felfedezéseket is bemutatott, különösen az egyik erődnél (Ein Hatzeva), amelynek maradványait a Kr. e. 10. századra datálták, és egy másik (Har Eldad) felhasználását, amelynek maradványait Kr. e. 1000 körülire datálták. (Ez Dávid király korszaka.) Erickson-Gini így zárta előadását: „Az utak mentén elhelyezett helyekről, a domborzatról szerzett ismereteim alapján nem hiszem, hogy kétséges, hogy valamiféle erődítményrendszerről beszélünk a Negev-felföldön, amelynek feladata az egységes monarchia alá tartozó Edom és Júda területe közötti térség ellenőrzése volt.”



7. Fűszertároló edény töredéke az Ófelről

A cseréptöredéket (osztrakon) már 2012-ben felfedezte az Eilat Mazar (Héber Egyetem) által vezetett régészcsoport a Dávid Városa és a Templomhegy között fekvő Ófelen. Annak idején számos találgatás látott napvilágot a szöveggel kapcsolatban, amelyet a legkorábbi Jeruzsálemben felfedezett ábécés írásnak tartottak, de mindegyik megfejtési kísérlet kudarcba fulladt. A mindössze hét betűből álló szöveget (amelynek csak a közepe maradt fenn) 2023 elején Daniel Vainstub (Ben-Gurion University of the Negev) epigráfus fejtette meg, aki az ókori dél-arábiai írásmódok szakértője. Ezek ismeretében a következő olvasatot javasolta: [---]šy ladanum [---]. A ladanum (Cistus ladaniferus) kb. 100 cm magasra növő, rózsabokorra emlékeztető, erős illatú, régóta gyógyhatásúnak tartott növény gyantás váladéka (héberül lot, görögül lédon, lédanon). Ez a különleges növény Gileádban is termett, de legismertebb termőterülete az Arab-félsziget déli részén ismert Saba/Seba volt. A sehelet nevű, a jeruzsálemi Templomban használt füstölőszer egyik összetevője is a ladanum lehetett (lásd 2Mózes 30:34). Ebből a szempontból érdekes az osztrakon előkerülési helye, az Ófel ugyanis közvetlenül a Templomhegy mellett fekszik. A cseréptöredék egy pithosból, vagyis nagyméretű tárolóedényből származik.



6. Bizánci zsoltárfelirat Hyrkania erődjében

A régészek Júdeai-hegység egyik Holt-tengerre néző csúcsán található erődben, amely a Hyrcania névre hallgat, 2023 nyarán az ásatások első szezonját végezték. Az erődöt a Hasmoneusok építették, Nagy Heródes börtönnek, majd később a bizánciak remetelaknak használták. Az romok alatt a régészek egy kőre festett keresztet fedeztek fel, amely alatt vörös festékkel készített felirat állt. A görög nyelvű szöveg egy ima volt, amely részben a 86. zsoltárt idézte: „Jézus Krisztus, őrizz meg engem, mert szegény és szűkölködő vagyok.” A feliratot paleográfiai alapon a Kr. u. 6. századra datálják.



5. Római kardok a Bar Kochba-felkelés idejéből

Négy Kr. u. 1. századi római kori kardot fedeztek fel 2023-ban az Ein Gedi természetvédelmi terület egyik barlangjában, a Holt-tenger közelében. Egy régészcsoport azért járt a barlangban, hogy lefényképezzen egy jól ismert cseppkövet, amelyen ősi héber írással írt felirat látható, amely hasonló az Első Templom idején használt íráshoz. Eközben találták meg a kardokat egy hasadékba rejtve. A vaskardok közül három még mindig fa- és bőrhüvelyében volt, és a római spatha kardok méretének (60-65 cm) felelt meg, míg a negyedik kard egy rövidebb, gyűrűs sarkantyús kard volt (45 cm). Az első elmélet szerint ezeket a kardokat a Bar Kokhba-felkelés (Kr. u. 132–135) idején a zsidó lázadók vették el a római katonáktól, és rejtették el a barlangban. A kardokról szóló cikk a „New Studies in the Archaeology of the Judean Desert” című kötetben Ofer Sion, Joe Uziel, Amir Ganor és Eitan Klein szerkesztésében (Jerusalem: Israel Antiquities Authority, 2023. ISBN: 978-965-406-774-4).



4. Aranygyöngyök Jeruzsálemben 

2023 februárjában bejelentették, hogy a kelet-jeruzsálemi Emek Tzurim Nemzeti Parkban dolgozó önkéntes a közeli Zarándokút ásatásainak anyagában 1600 éves aranygyöngyöt talált. Az ékszer tíz apró aranygolyóból állt, amelyek gyűrű alakban egymáshoz voltak erősítve. Ez az összeillesztési mód az ókori Mezopotámiából ismert. A gyöngy valószínűleg egy nyaklánc vagy karkötő része lehetett, és véletlenül veszhetett el, amikor az ékszer eltörött. Az aranyleletek elég ritkák, így ez a felfedezés is szenzációként szerepelt a hírekben.




3. A két várospusztítás nyomai a Mount Zionon 

A jeruzsálemi Mount Zionon Shimon Gibson és Rafi Lewis vezetésével folyó ásatásokon 2023. augusztusában olyan bizonyítékokat találtak, amelyek mind a babiloniak Kr. e. 587/586-ban, mind a rómaiak által Kr. u. 70-ben végzett pusztítását igazolta. A pusztulási szintek egymástól néhány méterrel elválasztott rétegekben tűzvészek nyomait mutatták. Ez az első alkalom, hogy Jeruzsálem babiloni pusztulásából és a város római pusztulásából származó pusztulási rétegeket találtak ugyanazon a területen. Emellett a perzsa korszakból (Kr. e. 539–322) származó bőséges kerámiát is feltárt a kutatócsoport.



2. Tintatartó egy Bét-Szaida-i halász otthonában

Az el-Araj ásatási projekt 2023 nyarán végzett ásatásain további bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy a helyszín egy első századi halászfalu volt, valószínűleg az újszövetségi Betsaida városa. Ezen a nyáron a régészcsoport a település első századi lakottságára talált újabb bizonyítékokat. Ezek a leletek érmék, kerámiák, halászsúlyok és kőedények voltak. Ezenkívül egy tintatartót is felfedeztek az egyik házban, amelyben számos horgászsúly is volt. Ez közvetve bizonyíték lehet arra vonatkozóan, hogy az első századi halászok is tudtak írni-olvasni. Ez végre talán eldönti azt a vitát is, hogy az Apostolok cselekedetei 4:13-ban Péterrel és Jánossal kapcsolatban használt agrammatoi és idiótai kifejezés nem „írástudatlan és közönséges” (KGF), hanem „tanulatlan és iskolázatlan” embereket jelent. A tintatartó felfedezése egy galileai halász otthonában az utóbbi jelentést látszik alátámasztani.



1. Akkád ékírással lejegyzett legősibb héber szöveg

Két ókori ékírásra szakosodott izraeli tudós szerint a héberhez nagyon hasonló nyelv Kr. e. 1800 körül már beszélt nyelv volt a Közel-Keleten. Az újonnan lefordított ékírásos táblákon a héber nyelv egy változatának emlékeit találták meg. Az ékírásos táblákat Irakban fedezték fel, és csak nemrég fordították le. Mind Nathan Wasserman professzor, a Héber Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa, mind Dr. Yoram (Yori) Cohen professzor, a Tel-Avivi Egyetem Régészeti Tanszékéről azt állítja, hogy ezeken az ékírásos táblákon talált nyelv nagyon hasonló a héberhez. Ezt írják a Revue d’assyriologie et d’archéologie orientale legújabb számában: „Ebben a szövegben, amely nagyon-nagyon ősi, olyan szavak jelennek meg, amelyeket bárki, aki tud héberül, azonnal felismer. Nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy megértsük a héberhez való kapcsolódást” – írja Cohen. Szerinte a szöveg minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy már a Krisztus előtti második évezredben is létezett egy beszélt nyelv, amely nagyon közel állt a héberhez, amelyet eddig csak a Kr. e. 1. évezredtől ismertek. A szövegben olyan mondatok szerepelnek, mint „Adj vizet a kezemre” (ten mayim al-yadenu), vagy „Tölts nekünk bort” (yeinam shiqiniti), vagy „Hozz nekünk kenyeret” (lehem eleinu), vagy „Áldozni fogok az istenemnek” (et zevah bikurai lo eten le’eli). Ezeket a mondatokat a táblákon természetesen akkád ékírással jegyezték le. Mindebből arra következtethetünk, hogy Mózes idejében, vagyis Kr. e. 1450 körül (korai keltezés) vagy Kr. e. 1250 körül (késői keltezés) már létezett héber nyelv, így semmi akadálya nem volt annak, hogy Mózes héberül jegyezze le a Tórát.



24 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page