Az alábbiakban nem a felfedezések „fontossága” szerint (minden felfedezés fontos lehet), hanem kronológiai sorrendben közlöm az egyes leleteket, a régebbitől az újabbak felé haladva időben. Nem minden felfedezésről számolok be, ami a sajtóban megjelent, hanem csak azokról, amelyek nem gyanúsak (ellenőrzött ásatásokról kerültek elő) és/vagy tudományos publikációkban megjelentek, továbbá hozzájárulnak eddigi ismereteink gyarapításához.
1. Az elámi lineáris írás megfejtése
Egy-egy ismeretlen ókori írás megfejtése mindig nagy izgalmat jelent a kutatók számára. Epigráfusok egy csoportja a Zeitschrift für Assyriologie und vorderasiatische Archäologie szakfolyóirat idei második számában (François Desset, Kambiz Tabibzadeh, Matthieu Kervran, Gian Pietro Basello és Gianni Marchesi, 112:1 (2022) 11-60) bejelentette, hogy megfejtették az elámi lineáris írást. Elám az Ókori Kelet egy fontos, ámde kevéssé ismert államalakulata volt, amely Kr. e. 2300 és 1880 között élte virágkorát a mai Irán délnyugati részén. Az elámi lineáris írást 1903-ban fedezték fel Szúzában, de azóta sem tudták megfejteni. A megoldáshoz nyolc 2018-ban felfedezett ezüstserleg vezetett el, amelyen megtalálták ezt az írást, és összevetették azt korábban már ismert ékírásos szövegekkel. Elám többször is szerepel a Bibliában: így a bábeli torony történetében (1Móz 10:22, 10:31, 11:1-9), továbbá a „négy király háborújában”, amelyben Kédorlaómer (Kudur-Lagamar) néven szerepel Elám királya (1Móz 14:1-16). Bár csupán 43 olyan történeti emlék ismert, amelyen ez az írás szerepel, elképzelhető, hogy a jövőben többet is megtudhatunk általuk e kevéssé ismert országról.
2. Sziklasír a bírák korából
Egy teljesen bolygatatlan késő bronzkori sírkamrát tártak fel izraeli régészek a Palmachim Beach National Park területén Tel Avivtól délre. A kamra akkor tárult fel, amikor egy traktor egy hatalmas sziklát mozdított el a helyéről. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) kutatói azonnal leereszkedtek a kb. 2,5 méter mély sziklasírba, amely telis-tele volt agyagedényekkel: tálakkal, főzőedényekkel, korsókkal, olajmécsesekkel. Eli Yannai az IAA régésze szerint az edények a késő bronzkor IIB periódusából (LB IIB) származnak. vagyis a Kr. e. 13. századból valók. A felfedezésről készült videón is látható, hogy a kamra egyik sarkában csontvázak hevernek. Sajnálatos ‒ ugyanakkor nem példa nélküli ‒ módon mielőtt a sírt visszazárhatták volna, számos tárgyat elloptak belőle. A kutatók remélik, hogy a felfedezésnek köszönhetően többet megértünk majd a bírák korának időszakából.
3. Kanaánita felirat egy Lákisban talált fésűn
Az elefántcsontból faragott fésűt 2017-ben a Héber Egyetem és a Déli Adventista Egyetem (USA) közös kutatócsoportja találta Lákisban (Tel Lachish). Abban az időben a feliratot még nem tudták elolvasni, de időközben olyan restaurálási munkálatokat végeztek a tárgyon, hogy a Ben Gurion Egyetem epigáfusának, Dr. Daniel Vainstubnak sikerült a szöveget elolvasnia. A fésű kb. 3,5 x 2,5 cm-es, egyik oldalán hat vastag foga van, amivel a hajat fésülték, a másik oldalán pedig 14 finomabb foga, amellyel a tetveket és a serkéket szokták eltávolítani. A fésűn 17 kanaáni betűvel írt mondat olvasható: “Ez a csont(fésű) irtsa ki a tetveket a hajból és a szakállból!” Ez az első kanaáni betűkkel és nyelven írt mondat, amely eddig Izrael földjén előkerült. A fésűt nyilvánvalóan importálták (legvalószínűbben Egyiptomból), és egy előkelőség birtokában lehetett. Ez egyben azt is megmutatja, hogy a tetvek bizony még őket sem kímélték. (Mikroszkopikus maradványaikat a fésűn meg is találták.)
4. Éli kapujának felfedezése Silóban
Egy városkapu maradványait fedezték fel Silóban az Associates for Biblical Research (ABR) vezette ásatáson. Scott Stripling, a feltárás vezetője számos tényező alapján azonosította a kapurendszert. A csapat felfedezte, hogy a városfal mellett húzódó védősánc egy bizonyos ponton véget ért az északi fal mentén. Az ott talált rés megfelelt a város kapujának, amelyhez teraszos kiképzésű lapos térség is tartozott. Idén az ABR csapata felfedezte a kapu pilléreit és aljzatköveit. A kaput azért az északi falban építették ki, mivel az ókori Siló fő vízforrása a várostól egy kilométerre északra terült el. A kutatók hozzátették: talán ez lehetett az a kapu, ahol Éli meghalt, amikor meghallotta, hogy a frigyládát a filiszteusok elragadták a csatában (1Sám 4:18).
5. Ezékiás, az építkező: Dávid Városában előkerült felirattöredék újabb olvasata
A Siloám-csatorna feltöltésében Eli Shukron és Ronny Reich ásatásain került elő egy kb. 14 x 10 cm-es felirattöredék, amely az IAA októberi bejelentése szerint megerősíti azt a bibliai tudósítást, hogy a 701/700-ban bekövetkezett asszír ostrom előtt Ezékiás csatornát vágatott a Gihon-forrás és a Siloám-medence között (2Kir 20:20). A két sorban mindössze nyolc héber betű volt olvasható: az első sor négy betűje zajin-qof-jod-he, ami a [He]zeqaja (Ezékiás) név vége; a második sor négy betűje a res-kaf-he-(pont)-beth, ami kiegészítve a bricha vagy berecha („medence”) szót adja ki héberül, mögötte egy szóelválasztó ponttal, amit a „-ban/-ben” jelentésű prefixum követ. Gershon Galil epigráfus (Haifa University) szerint a szöveg így annyit tesz: „Ezékiás medencéje [Jeruzsálem]ben”. Ez az új felirat közvetlenül kapcsolódik a Yigal Shiloh ásatásain még 1978-ban előkerült másik felirattöredékhez, amelyen egyebek mellett a „tizenhetedik” sorszámnév is olvasható volt, hasonló betűkkel írva. Ezékiás 29 évig uralkodott (2Kir 18:2), és ha Kr. e. 717-ben kezdte meg uralkodását, akkor valóban Szin-ahhé-eriba (Szanhérib) ostroma előtt fejezhette be a csatorna építését, amely biztosította Jeruzsálem vízellátását.
6. Jeruzsálem kincstárai Ezékiás korában
A Kr. e. 8. század végéről származó kéttucat pecsétlenyomatot (bulla) találtak meg izraeli régészek a Templomhegy körüli ásatásokon illetve a Templomhegyről származó föld átszitálásakor. Zachi Dvira és a magyarországi születésű Gabriel Barkay régészek arra is felhívták a figyelmet, hogy egyes bullák hátulján szövetlenyomat látható, ami arra utal, hogy zsákokat zárhattak le velük, míg több pecsétet nyilvánvalóan agyagedényekhez rögzítettek. A bullákon szereplő nevek a kutatók szerint a templomi kincstár és a királyi kincstár tisztviselői lehettek. Az utóbbi az Ófel területén került elő (Davidson Center), számos tárolóedény és újabb 34 db bulla társaságában. Az egyetlen teljes név, amely a pecsétekről leolvasható volt: „Hisziljáhu, Immér fia”, aki történetesen a templomi kincstár hivatalnoka volt, s leszármazottai a Kr. e 7‒6. századból ismertek.
7. Elefántcsont-berakások Dávid Városából
A „Givati parkoló”-nak nevezett kiterjedt ásatási terület Dávid Városának szélén már eddig is sok meglepetést tartogatott a kutatóknak. Az Emek Tzurim Nemzeti Park régészei átmosták az eddig kitermelt földet, és eközben bukkantak rá kb. 1500 elefántcsontból készült berakás töredékére, melyeket geometrikus minták, lótuszvirágok és rozetták díszítettek. A berakásokkal valószínűleg bútorokat ékesítettek. Orna Cohen és Ilan Naor restaurátoroknak több száz töredékből sikerült kirakniuk összesen 12 darab, egyenként kb. 5 x 5 cm-es négyzet alakú mintát. Az afrikai elefántcsontból készült berakásokat egy nagy épületben találták meg, amelyben a júdeai elitréteg lakhatott a babilóniai pusztítás (K. e. 586) előestéjén. A leletek megerősítik, hogy Jeruzsálem a Kr. e. 6. században jelentős politikai, társadalmi és gazdasági központ lehetett. Elefántcsont-berakásos tárgyakat egyébként a Biblia is megemlít: pl. Salamon elefántcsont trónja (1Kir 10:18), vagy az elefántcsont-berakásos ágyak (Ámos 6:4).
8. Hasmóneus-kori farm Galileában
A kelet-galileai Horbat Asadban végzett leletmentő ásatás során egy hellenisztikus/Hasmóneus kori majorság és egy korábbi, vaskori mezőgazdasági település nyomai kerültek elő. Úgy tűnik, a Hasmóneus-kori farmot hirtelen elhagyták, az épen előkerült vasszerszámokat és a szövőszékeket mintha otthagyták volna. Olyan érméket is találtak, amelyek megtisztításával pontosabb kronológiát adhatnak a lelőhelyről. Galileában eddig nagyon kevés Hamóneus-kori leletet találtak a régészek. Az ásatásvezető szerint Horbat Asad „nagyon fontos és értékes helyszín, amely felvilágosít bennünket a Hasmóneus királyság kiterjedéséről és fényt vet a hellenisztikus időszak mindennapi életére”. A régészek egy jelentős mezőgazdasági település maradványait is feltárták a Kr. e. 10. századból. A szövőszék súlyai azt mutatták, hogy elsősorban birkákat és kecskéket tenyésztettek.
9. Péter és Nagy Konstantin mozaikfeliraton
Az El-Araj Excavation Project bejelentette, hogy egy bizánci templomban egy Péterre utaló mozaikfeliratot találtak. El-Araj egyike annak a két helynek (a másik az et-Tell), amelyről kutatók azt állítják, hogy azonos az újszövetségi Bétszaida várossal. Mordechai Aviam, a Kinneret Főiskola Galileai Régészeti Intézetének ásatásvezetője és Steven Notley, a Nyack College (New York) kutatási igazgatója úgy véli, hogy az általuk feltárt bizánci építmény az a bétszaidai keresztény templom, amelyet Willibald zarándok 724-ben írt le, s amely állítólag Péter és András otthona fölé épült. A nemrégiben felfedezett mozaikfelirat a „Konstantin, Krisztus szolgája” kifejezéssel kezdődik ‒ úgy vélik, ő fedezhette a templomépítés költségeit ‒, továbbá a „mennyei hírnökök fejére és vezetőjére” utal, amelyet a bizánci keresztények Péter apostolra értettek. El-Araj kutatói úgy vélik, ez a felfedezés arra utal, hogy a templomot Péternek szentelték, és ez újabb bizonyítéka annak, hogy El-Araj a bibliai Bétszaida, Péter, András és Fülöp szülővárosa (János 1:44) és a falu helye, ahol Jézus is aktívan szolgált (Mt 11:21).
10. Jákób, a prozelita sírfelirata Bét Searimból
A Kr. u. 2‒4. században használt Bét Searím-i rabbinikus temetőben találtak egy 1800 éves festett sírkövet, amelyet „Jákób, a prozelita” számára készítettek. A vörös tintával görögül írt felirat így szól: „Jákob, a megtért megesküszik, hogy aki kinyitja ezt a sírt, átkozott lesz”. Ezt egy vastag piros vonal és egy második felirat követi, amelyen a „60 éves” is szerepel. A tudósok úgy vélik, hogy Jákób halála előtt saját sírkövet készített, a másodlagos „60 éves” felirat pedig halála után került rá. Több mint 300 feliratot fedeztek fel négy nyelven a Bét Searím-i nekropoliszban; ahol eddig már több prozelita síremléke is előkerült. Az Újszövetségben is találunk utalást azokra, akik a judaizmusba betértek. Egyik csoportjukat a prozeliták, vagyis azok a pogányok alkották, akik a Tóra mind a 613 parancsolatát elfogadták; a másik csoport az istenfélőké volt, akik követtek bizonyos törvényeket (pl. szombat, étkezés, bálványimádás tiltása stb.), de nem metélkedtek körül. Mind a prozelitákat (Mt 23:15), mind az istenfélőket (ApCsel 13:16) említi az Újszövetség.
Comments